Witt Márta, orosházi író, költő

Witt Márta

Witt Márta

Vers, a megmaradásért

2020. június 04. - Witt Márta

/... van egy nép Uram, mintha tündérek lennének,
viszik a keresztet keserves szenvedésben./

Trianon! Megcsonkított látvány a hazánk,
mit tett az ész és a kéz! Értünk, a Világ?
Szeretnék bízni, hogy egyszer lesz új kezdet
és szeretném hinni, a Kárpát-medence
együvé tartozását! Az idő pereg...
Igazság kell, segíts, mert érte tenni kell!

Uram, keresztre feszítve MAGYARORSZÁG!
Levélként remeg érte a szívem a szám,
ha eszembe jut a tenger, a pálmafák,
mert sírnak bennem, s hosszan markolász
a nagy hiány! Valami sajog, valami fáj...
Álomvágy hajszol vagy a tenni akarás?

Zengj ének, a magyarok múltjáról regélj!
Hová lett az ősi jog, a megtartó erény?
Anyáink, apáink eleget szenvedtek már,
mikor el kellett hagyni otthont és hazát!
Erdély után a Felvidék, a Délvidék
belesimul a lelkembe! Összevarrt emlék...
Elnyomott sorsunkat százszor is megalázták,
harangok sírnak Uram, a jaj hozzád kiált,
hozzád kiállt!

Messze hangzó ének száll a négy égtáj felett,
s mint visszaverő fény, - ott van a lelkünkben
az összetartozás vágya a sors ellen,
a megmaradásért, kitartó hűséggel!

Kíméletlen a valóság, a Szó gyaláz,
de az ember küzd, remél, s a szív felel rá.

Átkot mondunk, pedig imádság van a szánkban,
ha ördögszekér visz a /nemek birodalmába./
Nem tudom kitalálni, miért aljasult le
a lélek a hétköznapi emberben?
A megvezetett nép árvább a madárnál,
és csak a remény fényei maradt szilárd.

A tenger partot sóz, erőt, hegyet vagy sziklát,
ahol rejtve őrzöm a hullámok titkát.
Szelek csőrtetnek, most hullaszagú a nyár
az égen szárnyát csattogva száll egy madár.
Helyettem kiált a szél, hogy hallja a világ,
egy nép feláll, hogy ne hagyja veszni a sorsát!

Kell a bátorítás... Versben az üzenet,
mert könnyes a szem és könnyes az ég nélküled.
Ballag az idő, sírok fölött vánszorog a szél,
ritkán vigasztal és csak fújja a magáét,
de a vers mindig bátor, mászik föl a létrán,
föl, föl a magasba, s ott üvölt, kiált!

A szív sebei fáj, túl sok volt a viszály,
a meghőkkenő sok igaztalanság.
Egymásután voltak a véres századok,
kellenek már a szép és jó gondolatok.
Büszkén mondd magyar vagy, magyarul zeng a dal,
de bárhol is vagy, a furulyaszó hív haza!

Cincál a szél... ronggyá tapos a hallgatás,
mert romokra építünk generációkon át!
Székelyföld keresztjét ha cipelem sírva,
/ahogy évhez az évek/, belém van írva
a Felvidék a Délvidék, mert nem csak emlék
az is a hazám a hazánk, örökké!
A sorstalan-sorsunkat megalázhatják.
akkor is Uram, szolgáid hozzád kiált,
s hozzád mond imát.

süti beállítások módosítása